Iránytech meglett, 3-massal :)

Most a Motorokra tanulok, ami kicsit komolyabb falat, de legalább ez jobban tetszik.

Holnap máris ZH-zom, szóval most elkezdek rá tanulni...

De legalább a napi szintűre becsült tárgyakat 2-3naponként előveszem.

Taulok, ahogy bírok, a hétvégén a 2 nap alatt 3:34-et taultam. Meg előtte is csak már nem tudom mennyit,de napi 1,5 órákat összehozok, csak épp nem minden nap. Jah, ebbe a hétvégibe a ma délelőtt is beleszámított. Délután dolgoztam, holnap délután is azt fogok.

Aztán tanulok is...

Lassan eltellik a 4. hét első napja. Nem panaszkodom, 1:30-at tanultam eddig, Hőág, Áramtan, és Motorok tárgyakból. Még a tervek közt szerepel egy vázszerkó feladat megoldása, és egy matek tétel átnézése. A hétvégénn keveset haladtam, összesen 2 órát, amitől sokkal-sokkal többet kell...

Elkezdtem tanulni, ami elég nehezen ment. Visszarázódni a napi több órás lekötésbe, virrasztani sokáig, követni az anyagokat.. de a hét folyamán megtörtét midez, rendszerezve lett az összes napi tanulnivaló, kinyomtattam a diákat, ea vázlatokat, szépen rendszerezve várják, hogy használjam őket. Kedde már sikerült is, egy bemelegítő 0:45-el belekóstoltam az idei tanulás ízébe,majd csütörtökön egy 2:16-al folytattam. Utána semmi egészen máig, mivel most indulok taulni..

Ma kezdődött a hivatalos tanulós szezon számomra, bár közel sem olyan aktívan, mint majd pár nap múlva fog bepörögni a gépezet! A mai délután taanyagokat gyűjtöttem, labor és ZH időpontoknak jártam utána, most meg majd némi motorokatolvasgatok, cask úgy kedvtelésből, majd alszom :)

Elérkezett az a pillanat, amikor egy rendes posttal is megnyitom a félévet a blogon. Már 2 hetet tudok magam mögött a szemeszterből, ami eddig a bulizásról, és a visszaszokásból állt. Eddig. Hétfőtől ugyanis belevetem magamat ismét a tanulmányokba, amik szépen összegyűltek ezen két hét alatt. A nyár szép és jó volt, a mérnökgyakornokként töltött 6 hét után hatalmas lelki lökettel jöttem el a CLAAS-tól, látván-tapasztalván, hogy milyen jó is gépésznek lenni. Ezen lelki löket, plusz a nyakamban lévő nyomás, és végezni akarás motivál, hogy minden akadályt leküzdve, sikeres félévet zárjak. Persze ez már közhelyes, mindig sikeres félévet akarok, és mindig vért izzadva kaparok össze néhány kettest. De mégis, zárván egy hatalmas kudarcokkal teli félévet, átélvén sok nyári élményt, a tanulás kezdetén most megint úgy gondolom, hogy legyőzhetetlen leszek, és mindent nagyon jól meg fogok tanulni. Ha megbolondulok, akkor is! Már csak azért is, mert tavasztól súlyos pénzekért leszek KSK-s. Az előző félévben rajzolódott ki a fejemben egy tanulási technika, amit végül akkor nem vezettem be, de most, továbbgondolva, és a kezdetektől alkalmazva sikeresnek ítélek. Ez az ún. napi/heti mocsok. Azaz a tantárgyakat két részre osztom: Napi és heti tárgyak. A napi tárgyakkal minden nap foglalkozom, a heti tárgyakkal csak hétvégén. Minden tantárgyhoz tartozik egy kikötés is, amit teljesíteni kell. Például a Vázszerkezetek a napi szinten van, és minden nap 1 feladatot kell, hogy megoldjak. Ez igaz még 4 másik tárgyra is. (5 tárgy napi, 5 tárgy heti.. ) Ez a módszer rendkívüli nagy akaratot, és önfegyelmet követel, hisz sokszor lesz, hogy nyűgös, vagy álmos vagyok, de a papírforma szerint tanulnom kell. Mindemellett próbálom kihasználni a holt-időket, amik pl. utazással, vagy várakozással telnek. Ekkor olvasmányos tárgyakat tervezek tanulni, akár a napi tanulásba beleszámítva. (Pl. Motoros diákat olvasni a villamoson..) A lényeg, hogy továbbra is hiszek abban, hogy ha kitartó vagyok, és nem vagyok lusta, sikereket érhetek el! 

Elérkezett az idő, a buli folytatódik!

Ez az utolsó állami félévem, úgyhogy nagyon oda kell tennem magamat. Lesznek nehéz tárgyak, lesznek áttanult éjszakák, és nem lesznek unalmas pillanatok...

De hát így szép a g(ép ész) élet! :)

Végre kipihentem magamat, most fesztiválra készülök, aztán meg szakmai gyakorlatra megyek, utána meg folytatás!

Szeptember elejéig a blog nyári szünetet tart!

Folytatás nemsokára!

Vége!

Meglett az áramtanom, meg az elektróm is, így az utolsó nap még 5 kreditet szereztem :)

majd még írok.

Már csak egy nap van a vizsgaidőszakból, 2 vizsgám lesz.

De lássuk, mi történt a napokban:

Áramtan vizsga: nagy előkészület előzte meg, komoly volt a tét. Sajnos nem úgy jött össze, ahogy terveztem, ejtettem pár apró hibát, amik csúnyán megbosszulták magukat, 22 pontom lett, és ugye 25-től adják meg. Reklamálni nem sikerült, úgyhogy hétfőn jön a bónusz kör. Ami nem lenne akkora baj, ha nem lenne mellé még egy elektró vizsga is, amire hát... Most (6.19, 9:47) kezdek el aktívan tanulni. Mellette meg még akarok az áramtannal is foglalkozni. Tegnap 4:15-öt tanultam, főleg áramlástant. Volt még egy matek vizsgám is, egy délután rákészülés után 2 pontnyira közelítettem meg a 2-es határát. Idén ez kísért engem.

Mindegy, ami van, megcsinálom, aztán már a következő félévre készülök. Sikerült megvennem a "Kék Bibliát" a Motorok c. tárgyhoz, 3000 jómagyar forintért, a Vateráról.

Tegnap tanultam 4:24 percet. Most megint az R ben ülök, és készülök a vizsgára :)

Tegnap 3:50 perc jött öszze, az elmélettel szerintem kész vagyok. Ma a feladatokkal foglalkoztam, meg még fogok is. Az impulzus tétel már megy flottul. Asszem.

Nincs megállás, következő feladat az áramtan vizsga teljesítése. tegnap 3:48 percet tanultam ezért a célért. Kedden vizsga...

"Tisztelt Hallgató! Tájékoztatjuk, hogy Közlekedésmérnöki (6N-A0) képzésén a 'BMEKOJHA126-Jármű- és hajtáselemek II.' tárgyhoz tartozó Vizsgajegy eredményére Elégséges (Bejegyzés dátuma: 2010.06.10.) lett beírva 2010.06.11. napon! Módosító: Dr. Lovas László"

30 pont... :)

A mai napot csak a Gépelemek2-ek szeteltem. 5:36 percet egészen pontosan. Délelőttől kora déluánig az egyetemen, majd estétől majdnem mostanáig Grafurnál. A matekról lemondtam, majd az utolsó vizsgaalkalomkor brillírozok. Remélem nem úgy, mint tavaly.

Holnap 8-tól folytatás az Egyetemen. Aztán meccs.

Lássuk összefoglalólag:

Eddig megvan a Hő-és áramlástan hőtan része. Készültem rá idén nettó 6+1 órát. Az elméletet már tudtam tavalyról, a számpldákat kellett még átnézni.

Gépelemek 2-ből egy 13 pontos vizsgám lett, 20-tól van meg. Erre a pünkösdi hétvégémet áldoztam, 1+4+4+4=13 tanult órával. (13 óra, 13 pont :) Még 7 óra kell neki, és megvan)

Június 4-én 2:10 -et tanultam, 5-én 3:14-et (azaz pí-t :) ) 6-án nem sikerült érdemben tanulni, 7-én 3:43 percet, míg ma eddig 3:38-at, de még tanulok...

Elkezdtem a 3. doboz Memo Life-ot, és döntöm magamba a koffeint is. Egészséges életmód. Az ám.

Csütörtökön Gépelemek 2, második forduló, illetve felvettem a matek 3-ma is, csak nem nagyon tudok készülni rá...

Update: 4:47-ig vittem fel a nettó időmet, szal azért még rá tudtam tenni egy kicsit :)

"Az élet az erőfeszítéseket díjazza, nem pedig a kifogásokat."

Andrew Matthews

Vannak,akik csak értetlenül néznek ránk. Hogy miért csináljuk ezt az egészet, hogy miért vállaljuk önként a sok lemondást, a sok nélkülözést, és hogy miért választjuk a nehezebb utat. Amikor bizonyos célokat, bizonyos állomásokat sokkal könnyebben elérhetnénk, ha másik iskolát, másik szakot, vagy más elhivatottságot vàlasztunk. Ők nem értik, mi az a Gépészélet, mi az, ami hajt minket a sokszor lehetelennek tűnő, és lemondásokkal járó világban. Ami nem is baj, hiszen ezt érteni nem is nagyon lehet. Az értelem definiálásával, racionálisan megközelìteni ezt a dolgot nem lehet. A sok kudarc után, a vége felé haladva már nincsenek észérvek. Itthagyhatnánk.. Átmehetnénk könnyebb szakra.. Elmehetnénk dolgozni.. Lehet, hogy anyagilag jobban járnánk. Lehet hogy kevesebb stressz érne minket. Lehet hogy nyugodtabb lenne az életünk. De van valami, ami nem lehet, hanem biztos: a tükörből többé màr nem az az arc nézne vissza ránk. Önèrzet.. Az az a dolog, amit nem tudott elvenni tőlem a BME. Elvette a lelkesedésem, a szabadidőm, a hobbijaimat, a pénzemet. De ha hagynám, hogy végérvényesen győzzön, akkor elvenné az önérzetemet is. Igazábòl ez túlmutat a józan eszen. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy nem vagyunk normálisak. Persze hogy nem. Megszállottak vagyunk. Teljesen odaadtuk magunkat egy eszmének. A gépész-eszmének. És a Batman óta tudjuk, hogy

"..aki többé válik, aki teljesen odaadja magát egy eszmènek, azt többé nem állìtják meg... Mert ő már nem is ember..
-Hanem?
-Legenda!.."

és jópár hónap (év) mùlva az ASAP: Legendák című dalának idézete lesz ránk jellemző:

"Egyszerű gyerekekből lettünk legendák,
ha bármit lépsz mindig gondold át
a testvérünkért tüzön vizen át
ez történelem így lettünk legendák"

És ezáltal azzá válunk, akikké anno válni akartunk. Sok embernek elfoszlottak a gólyatáboros álmai. Más (könnyebb) utat választottak. Mi kitartunk, mert az a fajta megszállottság, és belső tűz hajt minket, amelyik tüzet egyik tanszèk, és egyik tanár sem tud kioltani! És mindezekkel együtt a személyiségünk is alakul, fejlődik a jellemünk, megtanuljuk elviselni a kudarcokat, megtudjuk mi a közös munka, mi az a kitartás,megtanulunk töretlenül hinni, elviselni a pofonokat, köttetnek kapcsolatok, igaz barátságok, amik többek, mint egy kollegális munkahelyi kapcsolat. Mert erről is szòl ez. Együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt örülünk, együtt feledünk. Ès tènyleg, hiàba van hogy rossz, hogy nehéz, de akkor is részesei vagyunk a BME-nek, a bajtársakkal, a barátokkal együtt, a műszaki felsőoktatás királykategóriájában harcolunk, itt vívjuk minden nap a saját harcunkat.. és ez a dolog- ez az érzés- ez a tudat túlmutat a szenvedéseken, a szivatásokon, ez az érzés erőt ad holnap, ez az érzés magasabb rendű, mint bármi más. Mert bármennyire is nehéz, mi ezután Közlek-gépészek leszünk.

Legendák..

Tanultam ma nettó 4 órát szerkóra. Remélem, hogy átnéztem mindent, és minden flottul fog menni holnap. Igazság szerint hinnem kell abban, hogy így lesz. A múltkor a szerkó pót ZH volt, ami kiütéssel győzött felettem, és a komplett lelkivilágom felett. A fájdalmas vereség után holnap újra írhatok, bár utoljára ebben a félévben. Kevésnek találom ezt a 4 órát, még akkor is, ha jön hozzá kb. 1,5 óra egyéb, a tárggyal foglalkozott, de nemaktív tanulásos idő. (összefoglalások írása, jegyzetek keresése..) na mindegy, holnap lesz valami. Lehet, hogy örömteli módon ülök majd le elektró 2-t tanulni, de az is lehet, hogy jön a folytatása a múltkori postnak, és visszatér a világvége hangulat.

Minálunk ezt sose tudni...

Csak hogy valami jót is írjak, megvan a Jármű-és hajtáselemek II aláírásom, mindenféle erőlködés nélkül. Talán megtörni látszik a pechszéria. Mindemellett fellendült bennem a "Lesz*rom" filozófia, a mai napon totál jól éreztem magam (és érzem is) félretettem minden gondomat, minden stresszt, em érdekel a mai JDHT ZH sem, az sem, hogy negyedszer buktam meg :D Sz*rok arra is, meg minden rossz dologra. Pihentem délután, rFactorral játsszottam, az éjjel is kialudtam magam, ma este meg lazulok egy kicsit, aztán lesz ami lesz, lesz*rom :D

Igen, teljesen felszabadult, és jókedvű vagyok, ennyire már hetek óta  nem éreztem jól magamat. Talán a gépelemek aláírás teszi, talán az, hogy az elmúlt 3 napban kiéltem az összes életuntságot magamból, nem tudom.

De király most minden :D Hiába állok rosszul, hiába tudtam le megint egy borzasztó szoegalmi időszakot, anyit bánkódtam már ezen, hogy most már jó kedvem van (annyira szar, hogy már jó?) a szobám és a lelkem visszanyerte emberi alakját, a ma éjjelt átbulizom, holnap meg készülök a maradék pzh-kra és a vizsgákra.

A többire meg teszek :)

Megérkezett a Vázszerkezetek ZH eredménye. Persze hogy nem lett meg, 26 pont. Ebből a vicces az, hogy egy feladat, 25 pont biztos hogy jó volt, a maradék 3-ból kettőt kb. félig kiszámoltam. De hát nem lett meg, mínusz 2 kredit, mínusz 2400 forint, és jövőre újra ugyanitt… De hát túl szép lett volna, ha a Mecha 3 negyedszerre lett meg, ez megvan elsőre… J Mindegy, már lesz*rom. The show must go on, túl kell lennem rajta, hisz csütörtökön Járműdinamika és hajtástechnika, második ZH. Ha nem lesz meg, megdől egy új rekord, és ötödször is fel kell hogy vegyem a tárgyat. Bár ebből a 4 felvételből érdemben csak ebben a félévben csináltam valamit, az első 3 felvételnél odáig sem jutottam el, hogy leadjam a házikat. Ami a legborzasztóbb, hogy semmi ambícióm, semmi lelkesedésem a tanulásra. Ez a félév annyi kudarcot, és csalódást hozott, hogy már teljesen belekerültem abba a lelkiállapotba, amiből nézve a dolgokat.. Már minden mindegy. Egyszerűen nem tudom felfogni, és feldolgozni, ami történt velem az elmúlt 13 héten. Lelkesen indult a félév, kezdetben napköziztünk, tényleg reggeltől estig bent voltam az egyetemen, tanultunk, készültünk. Majd miután hullafáradtan hazaestem, egy kis pihenő után még tanultam, rendezgettem a dolgaimat.  Így ment az első ZH időszakig. Itt jött az első csalódássorozat, a ZH-k tömkelege apróságok miatt nem lett meg. Pár pont híja, egy előjel, egy elszámolás… Ez persze adott a lendületnek, hiába is próbáltam egyenesben tartani magamat. Most meg csak állok, és nézek ki a fejemből. Semmi látszatja, semmi eredménye az elmúlt heteknek. A teljesítményem kritikán aluli, pedig szinte mást sem csináltam, csak tanultam. Ennyi erővel bulizhattam volna minden este, kirándulhattam volna hétvégente, lehettem volna sokkal többet a szeretteimmel, de én csak tanultam, mindezt a nagy büdös semmiért. És így sem nyugodt a lelkem, hiába érzem azt, hogy megtettem, mindent. Egyedül a Kari napok alatt volt egy kisebb szünet, de hát ez talán érthető. Mégis, mintha átok lenne rajtam. Mintha minél jobban akarnám csinálni, annál rosszabbul menne. Hogy van ez? Annyi mindenről lemondtam, és ugyan ott tartok, mint aki sz*rik az egészre…

Kiábrándító.

Grafur jóbarátommal beszéltük ezt. Közel a vég. Közel a félév vége, 4 év után eljött a lelkesedésünk vége, és itt van lassan az államilag finanszírozott félévek vége is. Most új terveket szövögetek megint. Ha ez az élet úgyis olyan szarul megy, ahogy látszik, akkor menjen szarul koordinált körülmények között. Lejjebb teszem a lécet, mondjuk 15-20 kredit / félév szintre, és elmegyek dolgozni, valami szakmabeli munkába. Ezáltal pénzt keresek, lesz szakmai tapasztalatom, és szépen lassan haladok ezzel a rohadt egyetemmel is. Lehet hogy már rég így kellett volna.
Na, most ezen agyalok…

Vége egy hosszú napnak, és ezzel együtt a 13. hétnek számomra. Leadtam délelőtt a rajzot, 1200 ft volt a kinyomtatása. Elég sok időt, és energiát feccöltem bele, úgyhogy remélem fogják díjazni. Utána mega-vázszerk maraton kezdődött, kaja-és egyéb szünetekkel fél 6-ig toltuk, átnéztünk mindent, amit tudtunk. aztán jött a ZH, a szervezése persze parádés volt, ugyanis 18-20 ig írtuk volna (itt jegyezném meg, teljesen lényegtelen az a dolog, hogy a TVSZ szerint nem írhatunk 19h után semmit. a JVKT a TVSZ felett áll) Na mindegy, 18:30-tól 20:30 ig írtuk a ZH-t.Hogy milyen lett? volt amit tudtam, volt amit nem. Volt amiről azt hittem hogy tudom, pedig nem. Egy előjel, egy átváltás, és már kész is a minusz ezer pont... Úgyogy nem is érdekel, teszek az egészre, végre egy kis nyugalmat szeretnék. Elfáradtam. Holnap hajnalban kelek, megyek Törökszentmiklósra. Piheni szeretnék, aludni, kirándulni, élvezni a nyarat. A vázszerket, a mocskos 2 kreditjével,meg úgy, ahogy van, lesz*rom. :)

Semmi jó nincs. A lejtőn tovább zuhanok lefelé, egyfajta mentális downhill-verseny részese vagyok, és csúnyá nyerésre állok ( a hegyen való lezúzásban, természetesen) Minimális probléma, hogy nem tudom, hol a fék. A rajz házikból az egyiket feladtam, a másikkal nem készültem el időben, ezért póton adom le. a ZH-k továbbra is kritikán aluli teljesítménnyel íródnak. Amitől a csodát vártam, az Iránytech 2. ZH-ja, 10 pontosra sikerült. 10,5 től van meg. Persze bementem reklamálni. Na, ki lehet találni, hogy megadták-e. Persze hogy nem. -3 kredit oda, fél ponton. Ami fél pont ugyan ott volt a lapon, mert az egyik kérdésre írtam egy jó, meg egy rossz választ. Ám mivel ott volt egy rossz is, ezért 0 pont, mert kiütik egymást. úgyhogy ez is bekövetkezett, fél ponton bukok elegy komoly tárgyat. Mindehhez persze jó pofát kell vágnom, és tovább tanulnom a holnapi vázszerkezetek ZH-ra, meg a jövő heti JDHT 2. Zh-ra.

Ki van a f.om az egésszel. Nem igaz, ami velem történik :(

 Ezt a pár sort gyakran írtam már le ide. vakár így angolul, akár magyarul, akár csak közvetve. A jelentése teljesen egyszerű: a show-nak folytatódnia kell. Bármilyen nehéz is, bármennyire is elegem van, bárhogy is borulok ki. Nincs mese, fel kell állni, és tovább kell lépni, Mint eddig akárhányszor. Ez egy ilyen játék. A padlóra küldenek, beléd rúgnak, nem egyet, nem kettőt. De fel kell állnod. Hiába fáj. Hiába lenne kedved sírni. Össze kell, hogy szedd magad. Nincs idő. Nincs idő keseregni, minden perc kárba vész, amit a múlt dolgaira pazarolok. Pedig sokszor kerülgetnek a múlt gondolatai. Mi lett volna ha.., mi történt volna ha.., aztán persze úgyis az van, hogy van a jelen, amiben élek, és a jövő, amit a jelenben kell rendezgetnem, hogy amikor jelenné válik, jó legyen.  Nehéz ez az egész rohadt életforma. Ennyi lemondást, ennyi áldozatot még soha az életben nem hoztam semmiért. Ezt csak kevesen értik. Ők is főleg azok, akik nyakig benne vannak a bűvös három betű mocskában. Áldás ez, vagy átok? Már magam sem tudom. Csak azt tudom, hogy csinálnom kell. Töretlen hittel, minden vészen át. Akárhányszor, akárki szúr ki velem, akárhányszor taposnak belém, bármennyi kudarc, és csalódás is ér. Akárhányszor tipornak is a porba, nekem fel kell állnom, és összeszedni magamat, majd tovább menni. És nem feladni. Nem adom fel! SOHA, SOHA, SOHA! Aztán persze lehet, hogy semmi értelme az egésznek, hogy egy zsákutcába jutok az egész által. Igazság szerint nehéz. Nem kicsit. Amikor látom, hogy mennyi dolgot csinálhatnék ehelyett, amikor látom, hogy mások hogy élnek… De ők úgy, én meg így. És nem tudom, kinek van igaza. Csak néha már az összes porcikámnak elege van ebből az egészből. Akkor rossz. Aztán összeszedem magam, megpróbálom leszűrni a konklúziókat, és tovább menni, újra- és újra próbálni. Soha fel nem adni. Mert a show-nak folytatódnia kell.