Az új érzés, ami hatalmába kerít az egyetemen: az idegenség érzése. Idegennek érzem magam a jól ismert falak közt, érzem hogy már elfelé visz az út, furcsa már, hogy alig jön ismerős szembe, hogy alig vannak ismerős arcok azokon az órákon, amik még megmaradtak. Hát igen, hiába tűnt sokszor annak: ez az egyetem sem tart örökké... :)
Persze most is az egyik szemem sír, a másik meg nevet.
