Avagy a siker, és az eredmények alapköve
Nem is gondolnánk, mennyire kulcsfontosságú dolog. Kell hogy legyen egyfajta belső tűz, egyfajta lelkesedés, ami arra „kényszerít” minket, hogy tanuljunk. Hiszen alapesetben az ember nem szívesen ül le tanulni, mert hát annyi minden jó dolog van… elmenni a barátokkal, barátnőkkel, TV-zni, netezni, stb… 1000 féle olyan dolog, amit szívesebben csinálunk,mint a tanulást. Persze ezek nagy része a kényelem és a pihenés kategóriájába esnek. Ezek jók, csak az a baj velük, hogy nem segítenek nekünk abban, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Ami most a legfontosabb. Vajon milyen lenne, ha a tanulás, mint folyamat majdnem olyan jó lenne, mint sörrel és popcorn-al feküdni egy film előtt? Elég abszurdnak hangzik… Az is. De mi van abban az esetben, ha a fent említett tűz ég bennünk? Arra motivál bennünket, hogy cselekedjünk, hogy csináljuk, mert ez fontos, és hosszú távon nagyobb haszna lesz, mint hogy láttunk egy új filmet, megittunk X ezer forintot, satöbbi. Na, ezt a tüzet csiholom hónapok óta, és talán már be is gyullad…
Alapjában véve van egy álmunk. Valamiért elkezdtük ezt az egész egyetemet. Mérnökök akartunk lenni. Vajon ha leülünk tanulni, mondjuk egy nehéz tantárgy elé, eszünkbe jut ez? El tudjuk képzelni magunkat, mint mérnökök? Hogy elegánsan, drága laptoppal, szép autóból kiszállva sétálunk be az irodánkba, vagy a gyárba, ahol azt csináljuk, amit szeretnénk? Amiért tanultunk, amiről álmodoztunk? Hiszen ezek az álmok előttünk vannak. Azért vagyunk, azért küzdünk, hogy ezek az álmok valóra váljanak. Képzeljünk el egy fent leírt képet magunk elé. Mondjuk hogy ülünk az irodában, előttünk a laptop, rajta fut egy CAD program, friss kávét iszunk, közben a háttérben e-mailezünk a kedvesünkkel, vagy a barátainkkal. Egy idilli mérnöki hangulatkép. Most képzeljük el, hogy ez a kép egy 100000 darabos puzzle dobozán van rajta. Amikor ide jöttünk, azzal kinyitottuk ezt a dobozt, amiben ott van összekeveredve a sok elem. A célunk az, hogy kirakjuk ezt a játékot. Minden perc tanulás,minden kredit, minden tudás, minden áldozat ezt a játékot segíti. Ha leülünk tanulni, újabb apró elemek kerülnek a helyükre. Vannak jelentéktelen részletek a képen, és vannak fontosak. Ha kitartunk, és hajlandóak vagyunk időt, és energiát áldozni erre a „játékra” el fog készülni a kép, ami a megálmodott jövőnk, a megálmodott boldogságunk. és mindez apró, kicsi olykor jelentéktelennek tűnő elemből áll össze. Amikor leülünk tanulni, nem is gondolunk arra, hogy újabb elemeket kell a kirakóba illesztenünk, ha az egész képet akarjuk egyben látni. Nem lenne-e könnyebb, ha tudnánk (tudatosítanánk magunkban) hogy miért is csináljuk mindezt? Hogy azt a kirakóelemet miért tesszük hova? Amikor betemet minket a tanulás, és a temérdek gond, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy van egy célunk, egy álmunk. Rövid távon könnyebb félretenni a könyvet, elhitetni magunkkal, hogy ráérünk még tanulni, inkább TV, buli satöbbi. Hosszú távon azonban a puzzle kirakásánál nincs fontosabb dolog. Erre kell, hogy motiváljon minket valami. Mi lenne, ha minden nap, minden reggel, minden este, vagy amikor nincs kedvünk hozzá, valami emlékeztetne minket arra, hogy mit ábrázol a kép, amit ki kell raknunk? És tudván mi van a képen, örömmel foglalkoznánk a kirakózással, mert akkor hamarabb elkészül, és mind rövid, mind hosszú távon sikereket érünk el. Tegyük hát motiválttá magunkat! Erre a legjobb módszer szerintem, ha fogunk egy lapot, vagy word doksit és elkezdjük leírni, hogy mit szeretnénk elérni a jövőben. Írjuk le azt is, hogy mikorra, és azt is, hogy ezért cserébe mi mit adunk. Például:
„2011.június 1-ére azt akarom, hogy meglegyen az államvizsgám, és elkezdhessek mérnökként dolgozni az xy cégnél. Ezért cserébe a részemről lehetséges leghatékonyabb módon tanulok, amikor csak tehetem, mert tudom, hogy ez a legfontosabb számomra. Hajlandó vagyok áldozatokat hozni a sikerem érdekében”
Mindezt színesíthetjük fotókkal, logókkal, egyéb érdekességekkel, a lényeg hogy a 3 alappont legyen benne. (Mikorra, mit szeretnék, mit adok ezért) Én egy videoklippet készítek majd, amit a PDA-n bármikor megnézhetek. Ezután reggel és este nézzük meg, tekintsük át ezt az írást, illetve akkor, ha nagyon nincs kedvünk tanulni. Majd az elolvasás után gondoljunk bele, milyen jó lenne mérnökként dolgozni. Képzeljük el, hogy már mérnökök vagyunk. Majd gondoljunk a kirakóra. Minden apró elem, minden perc tanulás ezt segíti elő! Fontosabb-e ez, mint megnézni a foci híreket a neten? Ha ezt a módszert alkalmazzuk, ennek a segítségével mindig emlékeztethetjük magunkat arra, hogy dolgunk van, fontos dolgunk, és nincs idő a hülyeségekre. Ezáltal motiváltak leszünk abban, hogy tanuljunk, mint a gép(ész).
Elárulom, a szorgalmi időszakban én is ezt a módszert használtam, és a vizsgaidőszakban ezt nem… Továbbra sem tudom, miért nem. Eddig a papíros formát, a következő félévtől a PDA-sat is. Eleinte egy kicsit furcsa, de saját tapasztalatom szerint motivál. És ez a fontos.
