egy jó hír: meglett a Mechanika III című tárgyam, elégséges érdemjeggyel. Ezzel plusz 4 kretyó az évben, és egy 2 éves munka (4. felvétel) teljesedett be! :) na és persze jöhet a vázszerkó, ami állítólag még ettől is nehezebb.
Persze most pihenni, meg ünepelni kéne a sikeres vizsgát. De nem így van, a harc folytatódik, még 7 kreditet meg kell szerezzek. Ebből az elmúlt napban a matekra fordítottam nagy hangsúlyt, bár csak 3:20 percet tanultam. Tekintve, hogy az egész nap rendelkezésemre állt, ez nagyon kevés. Ma eddig 2:20-nál tartok. Belassultam. többet, többet, többet kell csinálnom. Ez kevés a győzelemhez. Csak egyszerűen elfáradtam, elment egy kicsit a lelkesedés. Pedig tudom, hogy ha csinálom, akkor meglesz a gyümölcse! csinálom, mert csinálni kell! Bekerültem a vizsgázók közé Hő-és áramtanból. Van még egy utolsó esélyem, hogy idén megcsináljam. Nehéz lesz az is... EZ lesz kedden. Aztán rá másnapra ott a Matek 3. Azt is meg kell csinálnom, és akkor vége. Akkor lehet egy hét pihenés :)
Most meg csak ülök itt. Fáj a fejem. Elfáradtak az agysejtjeim? Rájuk férne egy kis regeneráció. El sem tudom képzelni, milyen úgy felkelni, hogy nincs tanulni való, nem kell vizsgára készülni, van aszabadidő, lehetek a Kedvesemmel, a barátaimmal, a családommal... Milyen érzés az, hogy nincs rajtam az egyetem súlya? Nem is emlékszem már rá, olyan rég éreztem...
