Néhány átvett poszt a másik blogomról, amik már akkor is az egyetemről szóltak:

2008.06.21:

Ismét vége, ismét pontot tettünk egy hosszú, gyötrelmes és nehéz szemeszter végére, és ezzel együtt a 2. év végére is. A 2. év mérlege: 59-ből 42 kredit, 28/28, és 31/14-es féléves felosztásban. Igen, kicsit erős a kontraszt a 2 érték között, így alakult. Nem tudom hol rontottam el. Februárban folytattam az őszi féléves struktúrát, tanultam rendszeresen, és mégis sorba jöttek a negatív események. Sikertelen ZH-k sorozata, annak ellenére, hogy alig buliztam, alig szórakoztam. 2 Rezsős buli, Kari Napok (+a készülés rá), egy Morrison's, meg talán 2 HaBár ami volt. Na meg egy felejthetetlen Gellért-túra a szorgalmi időszak végén. :) Bár idén is előfordult, hogy a lustaság elhatalmasodott rajtam, és inkább aludtam, punnyadtam, vagy a neten lógtam a tanulás helyett. Na mindegy, a múlt a múlt, tanulunk a hibáinkból, változtatunk azon, amin kell, és nem utolsó sorban végre pihenünk, hogy újult erővel kezdhessük a harmadik évet (!) szeptemberben. Igen, már a harmadik évet! 2 éve volt már, hogy letudtuk az érettségit, és az SMS-t vártuk azon a bizonyos éjjelen, majd Gólyatáborba készültünk... Hihetetlen... Hány nap telt el azóta? Hány órát töltöttünk az egyetemen, hány órát tanultunk keresztül, hányszor írtunk ZH-t, pót Zh-t, IV-t? Hány buliban voltunk, hány liter sört ittunk azóta? :) Na meg hány ezer bulifotót hoztunk össze? :D Örök emlékek maradnak. Vége az általam csak "Megátkozott szemeszter"-nek hívott időszaknak. A 2 legnehezebb, meg a 2 legkönnyebb tantárgyam sikerült, 5 másik kevésbé. (jó, ebből volt amit csak azért vettem fel, hogy másodszorra könnyebb legyen) Durva, hogy nem cask én voltam így. Nem csak én kapálóztam, küzdöttem a kettesekért, néha reménytelenül, hanem rajtam kívül sokan mások is. Mintha a félév átka egy egész csoportot érintett volna... Mostmár hazacuccoltam, itthon pihenem a nehézségeket. Kértem kölcsön Verától Gépelemek jegyzetet, hogy ne unatkozzak, mellé ezerrel zúzom majd a Catiát, hogy rajzolni is tudjak, lesz egy kis házfelújítás, na meg elővettem az angol könyveket is, mert az ősszel már nem ártana állásbőrzén elkezdeni kapcsolatokat építeni. Júli 15-20-ig meg irány Dunaújváros, és majdnem egy hétig folyamatos bulizás a 2008-as EFOTT kapuin belül. remélem jó lesz :)

Úgy érzem, ismét változtatnom kell a hozzáállásomon ősszel, mert lassan eljön az első mérföldkő, februártól már a Járműtechnika szakirányon akarok vért izzadni a kettesekért :)

Addig meg marad a többi...

A végére a 2 legszebb üzenet, amit a félév alatt a Neptunban kaptam

"A 'BMETE90AX03-Matematika A2b - Vektorfüggvények' tárgyhoz tartozó Vizsgajegy eredményére Elégséges lett beírva 2008. 06. 19. napon!"


"A 'BMEKOJKA102-Mechanika II.' tárgyhoz tartozó Vizsgajegy eredményére Elégséges lett beírva 2008. 06. 20. napon!"

2008.11.25:

A tököm tele az egyetemmel. Ha újra felvételiznék, 2x meggondolnám, hogy ide jövök-e... És esélyes, hogy mind 2x a NEM jönne ki. Yeah...És egy idézet, ami a BME falai közt több, mint aktuális:

"..csak a nyomor a depresszió a gondok és a stressz,
nem nézed ki belőlem de egyszer boldog életem lesz.."
/2Arc/

Amúgy meg kezdem elveszteni az utóbbi 4 évben oly stabilan álló hitemet önmagamban. Nájsz.

2008.11.26, amikor a legmélyebb mélyponton voltam:

A gyermekkori álmok érdekes dolgok. Az ember beleringatja magát egy álomképbe, aztán küzd, mert valóra akarja váltani, bele fektet annyi energiát, amennyit csak tud, majd várja az eredményt. Aztán megesik, hogy eredménynek nyoma sincs, helyette csalódások, kudarcok sorozata, és ezek az álomképek szépen lekopnak a szemünk elől, és már a rideg valóságot látjuk, csalódottan, kedvtelenül, álommentesen…

Mert ugye gyerekfejjel álmodtam én is. Álmodtam autókkal, autóversenyekkel, motorokkal, satöbbivel. Majd álmodtam a KSK-val, ahol majd kitanulom azt, hogy hogyan tervezzünk autót. Mert az jóóó lesz majd. Azt mondták az nehéz. Nem izgatott, mert úgy gondoltam, autót tervezni milyen jó lehet… Aztán elindultam azon az úton, amit megálmodtam. Nem tévedtek, tényleg nehéz. Már az 5. félévemet taposom, sok-sok áttanult óra, megírt ZH és pót ZH van mögöttem, sok liter sört ittam meg, sok haverom lett, sok kávét ittam a szünetekben, sok energiaital, sok-sok más. Ha nagyon nehezen ment, vagy el voltam keseredve, megálltam egy kicsit, és arra gondoltam, hogy „héé, ez volt az álmod, bírd ki” így haladok 2,5 éve a KSK rögös, akadállyal teli útjain. A tavaszi félév pocsék teljesítménye után még mindig az álomképem hajtott. „Autógépész leszek, autógépész leszek...” Aztán indult a szeptember. És hiába igyekeztem, tanultam, látszatja semmi sincs. Jó, persze év elején (meg közben) 1-2 buli becsúszott, de erről később. Bejártam, jegyzeteltem, majd hullafáradtan hazaestem, pihentem, tanultam, másnap megint ez a kör, mint egy mókuskerék. De „kibírom, csinálom, mert autógépész leszek” Szépen lassan jöttek az első ZH-k, az első csalódások az 5. szemeszterben. Persze sikertelenül mind, folytatván a tavaszi féléves hagyományokat. Mert ugyebár töbnyire 2 hét alatt lezavarják az összes zh-t minden tantárgyból, hogy jó sűrű programja legyen a diáknak. Van is, és ekkor jön a bűvös domino elv, mert ha az ember a keddi zh-ra tanul, akkor a csütörtökire csak kedd estétől van ideje, a hétfőire meg csak péntek estétől. Ennek persze az a vége, hogy 2 nap alatt senki sem képes csodákra. Ekkor jöhet a kérdés:  Miért zh előtt kezd el tanulni valaki? Erre nem tudom a pontos választ. Talán egy bizonyos mértékben emberi halasztás, és halogatás, és nagyobb mértékben az időkalkuláció, időbeosztás. Mert ha az ember hazaesik, nem azzal kezdi, hogy leül tanulni, hanem pihen egy kicsit, kajál, kikapcsolódik egy kicsit, és már ott tart, hogy este van. Na meg a beadandók, rajzok, stb., amik zabálják az éjszakát, meg a szabadidőt. Amikor már annyi mindent kell tanulni, hogy nincs idő erre, vagy arra…  Ennek az egésznek meg az a vége, hogy megbukok mindenből, mehet a sok lóvé az egyetemnek, ők jól járnak, én meg átcsúszok a fizetős képzésbe, ezáltal még jobban járnak, én meg szívok mint a torkosborz, mert „autógépész leszek”

            Aztán egyszer csak van egy megállj. Egy pause, egy kis szünet. Amikor felvillan bennem a kérdés? Mi értelme ennek? Minek amortizálom le magam fizikailag, meg idegileg? „Minek is?!” (By GrafUr, mert nem csak én vagyok így…) Azért, hogy elmondhassam, KSK-s vagyok, azért hogy egyszer autógépész legyek? Következő felmerülő kérdés: miért akarok autógépész lenni? Miért is? Miért töltöm szopással, és szenvedéssel az életem legszebb éveit? Azért hogy a következő x évet anélkül töltsem? Miért is akartam gépész lenni? Na mindegy, erre nem tudom a választ. Aztán haladtuk az idővel, a múlt héten eldőlt, hogy nem leszek autógépész. Gépelemek bukó, keresztfélév nincs, gépész ágon plusz egy év csúszás, nem fér bele, szevasz. Lelki megkönnyebbülés, legalább nem kell már rajzolni, gyakra járni… Na ja, minden rosszban van valami jó. Ekkor vége lett annak az álomnak, ami ide hozott, és itt tartott az elmúlt 2 évben, a legnehezebb időszakokban is. „Nem leszek autógépész” Na mi legyen ezután? Akkor legyek logisztikus... Ha ló nincs, jó a szamár is. Aztán felmerül egy kérdés: így mennyivel lesz könnyebb? A válasz egyértelmű: nem sokkal. Ugyanúgy lesz Hőtan 1,2 Gépelemek 1,2 Járműdinamika és hajtástechnika, satöbbi. Ettől még nem fog megállni a mókuskerék, hogy kiszálljak, és élvezzem az egyetemista életet… Mert azért nem vagyok én tanulógép, néha 1-1 bulira szükség van, kiereszteni a feszültséget… Mindemellé jött a hab a tortára: Beültem egy GTK-s előadásra, név szerint „Termékmenedzsment”-re. Hát, kiült a megdöbbenés az arcomra. Vagyis inkább egy csodálkozó mosoly, hogy „Ez? Ez előadás? Ez egy tantárgy előadása??” Hát igen, nehezen tudom leírni az élmányt… Volt egy kis kontraszt e között és mondjuk egy Járműdinamika előadás között…És igazából, aki a GTK-n végez, ugyanúgy BME-s diplomát kap, csak más lesz bele írva. Meg nem fog autót tervezni… Mindezek tudatában jött egy gondolat, hogy mi lenne, ha átmennék a Műszaki menedzserre? Mi is lenne? Laza, lightos, stresszmentes egyetemi élet, éjszakába nyúló tanulások nélkül. Mindemellett melózhatnék, így lenne lóvé a későbbi fizetős korszakra (mert ugye pár évet már elnyomtam a KSK-n) meg minden másra, és írkálgathatnám a tippelős-karikázós ZH-kat, átolvasnám azt az 50-60 oldalt egy A5-ös könyvben, ami kell egy ZH-ra, megjegyeznék pár grafikont, esténként elmennék bulizgatni… Hmm… Vagy akár pöröghetek tovább a KSK szervezetlen, és kiforratlan BSc-s mókuskerekében, amíg bírom idekekkel…


Ez a dolog annyira megtetszett, hogy már elkezdtem érdeklődni az átjelentkezés menetéről, meg a tantárgyak elfogadásáról…

(Ezt is megéltük, az egyik legragaszkodóbb, leg „gépész leszek akkor is” mentalitású gyerek most azon agyal, hogy átmegy a GTK-ra…)

2008.11.28:

Riddler: Átalakulás c. száma, ami meghatározó volt, afféle mentális válaszként a mélyponton:

"Szállít szellemhajóként elmém borús tengerére
Hogy éltethet egy embert saját szenvedése?
Egy kérdés, mire válaszolt az éjfekete madár,
mi mély vágások között újabb ép ereket talál
Egy kérdés, mire válaszolt az éjfekete madár,
mi mély vágások között újabb ép ereket talál"

 2009.01.22: Kilábalás a gödörből:

Nos, hát ismét szembesülök önmagammal... Az elmúlt egy év nevetséges teljesítménye, az elmúlt fél év kudarcai, és pofára esései után, most lelkileg megnyugodva, új erőre kapva megint más szemmel látom a dolgokat. Az elmúlt idők meghatározó felfedezése: történhet velem bármi, szopathat az összes tanszék, összeesküdhet ellenem az egész világ, nekem akkor is 4 ütemre ver a szívem. Nem csak egy gyerekkori álom volt az autógépészet, annál sokkal több! Egyszerűen nem tudja befogadni sem az agyam, sem a szívem hogy én azt tervezzem, hogy menjenek a kamionok az autópályán, meg hogy melyik raktárba pakolják a dobozokat, milyen raklapra... Ez nem, nem, nem! Nem az én világom! Az én világomban üzemanagot égetnek el, fogaskerekek forognak, forgatónyomatékok, lőerők keletkeznek... Továbbra is hevesebben kezd verni a szívem, ha olyan szavakat hallok, hogy i-VTEC, MIVEC, MOPAR, STI, stb... Ezek az átlagembernek nem jelentenek semmit, nekem viszont mosolyt csalnak az arcomra, és megemelik a pulzusomat, feltöltve egy leírhatatlan érzéssel, amit nem tudok minek nevezni :) Szóval tévedtem, mikor azt gondoltam hogy téves volt az a kijentésem, hogy vagy gépész, vagy semmi nem lesz a diplomámba írva. Ugyanis most hadat üzenek az egész világnak, és kijelentem: akkor is AUTÓGÉPÉSZ leszek, ha behatárolt időn belül az idegosztályon kötök ki, vagy egy gumiszobában kényszerzubbonyban. Elvehetik mindenemet, de ezt az álmomat, amibe ennyi energiát tettem bele, ezt nem, nem nem adom! Mindezek mellett folyamatban van egy gyorséttermi álomkarrier, hogy megteremtsem azt a pént, amit később majd a Profitcenternek utalhatok majd, mert az állami félévek hamarosan elfogynak... Mindezeket a gondolatokat, és elhatározásokat erősíti bennem, mikor meghallom Tommy Lajtos & LIL G közös számát, az Álmok a vágyak, vagy Riddler: Korridor c. albumáról az Egy irány c. zenéket. Vagy akár ugyanerről a korongról a Tigristekintetet...  

Néhány zenerészlet:

Tommy Lajtos feat. LIL G: Az álmok, a vágyak (részletek)

 "Az álmok, a vágyak, a célok, mind oly szépek,
Az emberek, a lányok, mikor mind énrám néznek,
Könnyben úszik a szemem, de tudom győztes vagyok,
Bajnok szívvel születtem, és majd bajnokként is halok"

"Csodálkozni fogsz, milyen gyorsan fordul minden,
A játszmának még nincs vége, még ha fáj is hidd el,
Tegyél meg egy lépést aztán pedig még egyet,
A cél már közel van bár még nem látod a véget,
Meglepődnél ha tudnád, hogy milyen közel jársz,
Csak légy kitartóbb másoknál, és te leszel az ász,
Mert mindig a pirkadat előtt a legsötétebb az éjjel,
Ha soha nem adod fel, a célba csak akkor érsz el."

Riddler: Egy irány (részletek)

"Adrenalint pumpál az égig feltolva
A síri csend után ez hirtelen berobban
Megszólal a harcos én, a kétség elkorhad
Megsemmisít majd, mint Glaube Feitosa"

/Billcore/

"Mert ha szembenézel velem, többet nem menekülsz
Ez ígéret és betartom minden pontját ezért élek
De ha kell akkor meghalok, csatában veszek el
Akkor néhány barát puszta kézzel, az egekig emel fel
Így változik a világ, amit mi viszünk majd előre
És profitál a nemzedék, mert merítenek belőle"

/Yugo/

"Te gondolj magadra, itt a vár nem érdekből épül
Amit megtettünk a máért, az beteljesül végül
Nem hátráltat ami azért jött létre, hogy elsöpörjön
Ebből nyerünk erőt, nem hagyjuk, hogy a belső öljön
Meg, a dallam szárnyán, beat-eken az életünk
Ha meghalljuk felébredünk, mi ezért teszünk
És egymásért ha baj van, biztos kezek védenek
Mert itt van akik értenek és tudják mit miért teszek"

/Kreck/

"Új világba lépünk át a csillagkapun
Ha kell a Grand Canyon fölé is hidat rakunk
Sirat a múlt, mert nekünk egy irány van: előre
Aki elénk áll, az nincs tisztában az erőnkkel
Itt nincs forró homok, csak olvadó beton
Sok lehorgasztott fej, mit a szolgasors beolt
Erőt kaptam, hát használom, vannak bajtársak
Ha mégis néha gyengülnék, Istenem hadd lássak
Pár barát szemébe, egy család egy élet
Csak így változhat a félember egy egészre
Merész légy, hogy gondolj rá, bátor hogy megtedd
Gyere velem, én megyek és tudom, bárhol ott lesztek
100 torkot metszek, ököllel megyek egy tanknak
Majd emlékművet emelek a sok elesett arcnak
Ők voltak ellenem, velem ki engem megért
Kit tisztelek és tisztel ez elv itt szemet szemért"

/Riddler/

Ezúton is köszönöm mindazoknak, akik mellettem voltak a mélypontjaimon, és segítettek, hogy túllegyek rajtuk. Nélkületek már rég itthagytam volna az egészet, és megbántam volna...

2009.02.14:

Elindult a hatodik félév, ismét kelhetek korán, és koptathatom az egyetem padjait. Az elmúlt időszak sok-sok csalódással járt, de most magamat kipihenve, újult erővel, és egy másik mentalitással igyekszem belevágni a sűrűjébe, és maximális teljesítménnyel begyűjteni a felvett 27 kreditből legalább 27-et... :)

MIntha egy sinus-görbén haladnék, a lelkiállapotom a "Failed" posztnak a teljes ellentéte. Optimistán, jókedvűen jártam be a héten az órákra, egyre inkább magam elé képzelve a célomat, hogy "Gépész leszek" Persze 1-2 előadást megfeleztem, mert szóról-szóra ugyanazt írták a táblára, amit én tavaly a jegyzetbe, így aztán nem láttam sok értelmét, hogy maradjak... Tanulmányi szempontból a hét csúscpontja a csütörtök délutáni, "Elektronikus járműirányítási rendszerek" című tárgy volt, ami arról szól, hogy hogy & miként működnek az elektromos dolgok az autóban, az aktív/passzív biztonsági rendszerek, ABS, EBD, légzsákok, és egyéb elektronikus kütyük. Szerintem ez lesz idén a kedvenc tárgyam.

Az első hetem a szokásos, BME rendszerben (Buli Minden Este) telt el, ez sajnos csak az első héten volt így, mivel még nem nagyon volt mit tanulni, de ez már változni fog, a Bekattanásigtanulok Minden Este rendszerre. Ugyanis rájöttem, hogy a Farm elmélet alapvető dolog a tanulásban.

Hogy mi az a Farm elmélet? A Farm elmélet lényege, hogy mindent folyamatosan, amikor az ideje van, akkor kell csinálni. Képzeljük el például, ha a farmer nem tavasszal veti ez a búzát, hanem mondjuk az aratás előtt egy héttel, majd bőszen gondozza, öntözi, minden idejét rászánja. Na de lesz-e így mit learatni egy hét múlva? Bármennyi energiát fektet bele, sajnos nem. Ellenben, ha tavasszal veti el, kényelmesen, nyugodtan gondozza, locsolja a veteményt, lesz mit learatnia. Nos, ilyen az egyetem is. Nem véletlenül "szorgalmi időszak" a szorgalmi időszak neve. Most kell elvetni, és gondozni "azokat a magokat", amiket mejd vizsgaidőszakban "learatunk". És ha a ZH-k előtti hétvégén akarom majd mindezt, nem lesz idejük kikelni.

A nagy "földművelés" mellett természetesen folytatom a sportot, igyekszem több időt tölteni az emberekkel, aktív társasági életet élni, és ha sikerül, akkor dolgozni is...

Este meg Zorall koncert, biztosan király lesz... ;)

majd 2009.11.17-én indult ez a blog, így az ez utáni események már itt nyomon követhetőek.

Ez volt pár szösszenet a régi időkből, furcsa őket újra olvasni :)