Szép, napsütéses vasárnapunk volt. Akinek volt kedve, elmehetett még egyet kirándulni, vagy biciklizni, vagy csak sétálgatni a ligetben. Az emberek örülnek ilyenkor a jó időnek, és többnyire kihasználják azt.
Kivéve a gépészek. (Gépész-tanoncok) Nekik mindegy, milyen az idő, süt anap, vagy tornádók jönnek, a gépész-tanoncok elvonultan ülnek egy szobában, és tanulnak. Írnak, agyalnak, fejtik a képleteket, rajzolják az ábrákat.
Ma is stoppereltem a nettó időmet, 3:30-at mutat az óra. Ebből 30 villamoson ülve. Ugyanis egész jól ki lehet használni a közlekedési eszközöket ilyenkor. Felülök az 1-es villamosra, leülök egy helyre, és előveszem a tudományt a táskámból. Ezáltal hasznosan töltöm ezt az időt is, és okosodni is próbálok. Persze elég abnormális dolog vasárnap délután jegyzetet olvasni a vilin, de ami fontos, az fontos. Emellett délelőtt, meg délután-este ültem az asztalnál, és sorba faltam a gépelemek, és a mechanika példákat. Addig töretlen volta lelkesedésem a mechával kapcsolatban, amíg ki nem nyitottam a gyakorlati jegyzetet. Tök más dolgok vannak benne ugyanarról, mint a tanszéki anyagokban. Nem értem, amit órán csináltunk, nem vezettük le rendesen, csak paraméteresen felvázoltuk, ennek eredményeképp most egy halom szar az egész. Nem tudom használni, nem tudom értelmezni, nem tudom mi miből jött. Természetesen majd kedden ha óra lesz, megkérdezem...
Holnap meg folytatom a gépelemek-mechakombót, hiszen a cél a 30 kredit!
