A hetedik félévemen vagyok túl. Szinte hihetetlen. 3,5 éve költöztem fel Pestre, hagytam ott a családomat, a vidéki életemet, hogy egy teljesen másat, egy újat elkezdjek. Elkezdtem. Ha zseninek születtem volna, most végeztem volna. De csak egy egyszerű szabolcsi gyerek vagyok, óriási álmokkal. Na mindegy, nézzük hogy teljesítettem az elmúlt 14+4 hetében: Eddig általában átbuliztam az első 2-3 hetét a szorgalmi időszaknak. Idén ez másként alakult, dolgoztam helyette, így a bulikra minimális idő jutott. A munka végigkísérte a szeptembert, és egy kis októbert, amikoris sajnos rá kellett jönnöm, hogy ha gépész akarok lenni, akokr bizony más nem lehetek. Tehát nem fér bele a külön meló ebbe az életbe. Az első ZH szezon nem volt valami fényes. 1, azaz egy darab ZH-m lett meg gond nélkül. A rajz házik, a munkára szánt idő igencsak odatett a tanulás többi részének. Tulajdonképpen itt nagyon sok dolog ment el. Hisz ha minden ZH-m meglett volna elsőre, akkor ugye rengeteg időt nyertem volna, és sokkal kevesebb feszültséget, és energiát emésztett volna fel a félév. Ezek után jött az, hogy változtatni kell. Elkezdtem kutatni a sikeres tanulás titkát, elkezdtem keresni az okokat, okozatokat, összefüggéseket. Aztán ez meghozta a jutalmat, jött a fellendülés időszaka, sikerültek a ZH-k, jobban átláttam a dolgaimat, de még ez sem volt tökéletes. Az nagyon sokat segített, hogy itt mindig leírtam a napi történéseket, és talán ennek az egész blognak a legfontosabb dolga ez lett számomra, hogy így minden nap, egyfajta önelemzést hajtottam végre, hogy mik voltak azok a dolgok, amiket azért tettem, hogy gépész lehessek. Mert ugye régebben simán rámondtam a napra, hogy végig tanultam, közben meg alig tanultam többet 1-2 óránál. Nagyon sunyi dolog ám az idő, ha nem figyelünk nagyon be tud csapni! De ha minden este számba vesszük, és leltározzuk a dolgokat, másként fognak látszódni. Bár csak 19 kreditet szereztem, relatíve így is nagyon jó félévet zártam. Annyi kreditet szedtem össze idén, mint az elmúlt 2 félévben összesen! Úgyhogy én nyugodt szívvel kijelentem, a rendszer működik, bár még nem tökéletesen. Aztán jött a vizsgaidőszak. Itt egy kicsit bekavart az élet, meg bekavartam én is. Elfáradtam. 4 vizsgából 2-t tudtam teljesíteni, az örökellenfél Hő-és áramlástan még mindig várat magára, a matek egyetlen lehetőségével meg nem tudtam élni. Igazság szerint leapadt a lelkesedésem a vizsgaidőszakra. Nem alkalmaztam azt a mentalitást, és hozzáállást, amit szorgalmi időszakban, ami a G(ép ész?)élet alapfilozófiája. Fogalmazhatnék úgy, hogy a rendszer még nem volt kifejlesztve a vizsgaidőszakra. Hogy miért? Miért csináltam másként a dolgokat, mint az előtt? Nem tudom. Egyszerűen nem tudom. Na mindegy, most ennek vége, a következő félévben 29 kredit vár rám, és nincs mese, mind az enyém lesz!
