Fevirradt az utolsó előtti nap. Sikerült elérnem azt a mélypontot, amit el akartam kerülni. Titokban bíztam benne, hogy talán idén elkerül, de nem, itt van, ugyanúgy, mint eddig minden félév hajrájában. Itt van, mint egy szellem, ami a hátam mögött megbújik, és csak arra vár, azt a pillanatot lesi, amivel nekem keresztbe tehet. Hozza magával a bajokat, a depresszív dolgokat, a szociális problémákat, és a nyakamba pakolja, halk kacajjal hozzátéve: Így csináld meg, ha kemény vagy! Én meg igyekszem. Küzdök, próbálom a legjobbat. Pedig már elegem van. Már sok, nagyon. Jelenleg 100%-osan a régi (értsd: a blog előtti) rendszer hibáiból származó problémákkal küzdök. Ez lett tegnap megspékelve némi egyébbel is, fokozván a feszültséget. Elfáradtam. nyugalmat akarok már. És mégsem lehet, egy perc nyugalom, egy perc lazítás sem megengedett. Még 3... túl akaork lenni az egészen.
tegnap előtt közlekautóra volt egy esti nettó 3 óra, amit tanultunk, tegnap meg egy gépterv 4:48-as idő.
ma kb. 12-es nettót kéne csinálni. Úgy hogy fáradt vagyok, úgy hogy lelkileg gyenge. úgy, hogy minden porcikámnak elege van, de a rohadt életbe, akkor sem győzhetnek le! :(
