Zajlik az élet, véget ért a 2 napos kényszerpihenőm, nem pont úgy, ahogy terveztem, de nem panaszkodom. Először volt ugye, hogy tegnapra matek-közlekautó vizsga vár rám. Aztán a kényszerpihenő miatt úgy döntöttem, hogy elég nekem a matek, kaut lead. Aztán jött a 2 nap pihenő, ami nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, nem sikerült lényegi áttörést elérni tanulás terén. Nettó 6 óra körüli időt produkáltam, és bár több fejezetet is átvettem, megértettem, mégsem éreztem stabilnak a tudásom. Tegnapelőtt délelőtt, miután hazaengedtek, jött a döntés 11:45-kor. Matek halaszt, nincs értelme azért elmenni, hogy megbukjak. Aztán elkezdtem vacilálni. Utolsó 2 hétre 4 vizsga? Az elég hardcore... Mi van a közlekautóval, ami a másik vizsga lett volna? Semmi, nem tanultam rá semmit. Egy gyors konzultáció után úgy éreztem, egy próbát megér, állítólag nem olyan vészes. Szerencsére még volt hely a vizsgára, úgyhogy feljelentkeztem, majd 10 perccel zárás előtt. Ezek után nyomban előszedtem a kaut cuccokat, és kezdődött a tanulás. Még 15 h-ra vissza kellett mennem a kórházba egy vizsgálatra. Sejtettem, hogy csúszni fog a dolog, ezért már ide is betáraztam a tudást. Jól tettem, ugyanis csak 16h után került sor a vizsgálatra. A kórház társalgójában még toltam egy 1:30-as nettó időt a vizsgálatig, majd még este egy 3,5 órásat. Éjfél után egy nagyon mély holtpont következett. Dekoncentrálttá, és az előző, nem túl kényelmes kórházi éjszaka után- kimerültté váltam. Hiába volt bennem koffein, hiába akartam én legalább 2-ig tanulni, a szervezetem tiltakozott.
Úgy gondoltam, legyen egy kis szundi, az talán segít. Gondolhatod, kedves olvasó, ez öreg hiba. A terv szerint hajnali fél 5-kor kelek majd, reggelig tanulok, és okos leszek. Naná, remek ötlet! Fél 5-kor csörgött is az óra, káromkodtam is rendesen. Persze nem sikerült felkelnem, fáradt voltam. Jópár szundi után kinyomtam az órát, és aludtam. Reggel majdnem kipihenve keltem, egy dolog azonban hiányzott. A tegnap éjjel-ma hajnalban kiesett tanulás. Igazából úgy éreztem, hogy nincs értelme elmenni, úgyis megbuktatnak. Le is mondtam az egészről. Gondolván hogy majd legközelebb megtanulom. Reggeli után azonban dilemmázni kezdtem. Eljöjjek? Ne jöjjek? Végül úgy döntöttem, nincs veszteni valóm. Elmentem. Miután megkaptam a tételemet, ismét elbizonytalanodtam. Átfutott az agyamon, hogy visszaadom, mert nem tudom. Végül némi segítséggel, meg taktikázással sikerült egy 2-est összeszedni, de nem vagyok rá büszke. Szóval Közlekedési automatika 2-essel kipipálva, még van hátra 3 másik...
