A tegnapi nap sűrű eseménysorozatát ma osztom meg Veled. Hétkor már ébren voltam, tízre már az egyetemre mentem, hogy pár kérdésben kozultálhassunk a VEM-mel kapcsolatban, ez sajnos nem valósult meg, egyik tanárt sem tudtuk utolérni. Ezután 13h-tól 23 h-ig, minimális megszakításokkal csináltam tovább a modelleket, belefutva milliónyi zsákutcába, hibába, és Fatal error üzenetbe. 21h után jött a mentőötlet, ami megoldotta a fatal error-os dolgokat, és ezáltal megszületett a véglegesnek takinthető VEM modell akét alkatrészről. A tegnapi nap szépsége mindemellett az volt, hogy alig haladtam a holnapi Zh-ra tanulással. a milliónyi probléma után éjjel jött a csúcspont. Kifutottunk az időből. Túl sok dolog van még, a VEM-en kívül is, még sokszerkesztés, módosítás, változtatás, satöbbi. Nem lesz kész leadásra a cucc. Elcsesztük. Mit mndana erre Henry Ford? Azt, hogy: "Kudarcaink tanulságosabbak, mint sikereink" Tehát kerresük a tanulságot. A tanulság, mintazt a z utóbbi i dőben megfigyeltem a többi tárgynál is, a folyamatosságban rejlik. Hetek óta kellett volna ezen dolgozni, szépen apránként, nem a végén fejest ugrani bele. hogy ez miért nem így történt, az más kérdés. A lényeg, hogy most kaptunk még egy hetet. A feladat adott, nem mondom, hogy örülök, mert ez alatt sem lesz rá több idő, hisz millió más dolog van. egyébként Ford is megmondta a tutit: "Semmi sem különösen nehéz, ha kis munkákra osztod" Ebben a feladatban ezek után ezt tartom szem előtt.
Holnap szerkó ZH, nincs idő lazsálni.
